Magyar Napló, 2018
Szalontai Enikő illusztrációival
„… Beszélgettek a Napról, a Holdról, a csillagokról, a világ dolgairól, s miután végeztek, Brahmani Radzsasztani felment a királyhoz, és azt mondta: nem beteg ez a gyerek, nem kell meggyógyítani, csak másként működik, mint az összes többi. Másként lát, másként gondolkodik, másként érez. Nem őt kell meggyógyítani, mert nem beteg, hanem a körülötte lévő világot kell megváltoztatni, hogy befogadja azt is, aki másként van huzalozva.”
”Csender Levente József Attila-díjas novellista első mesekönyvében két világ él egymás mellett: az egyik Meditittimó herceg autizmusából eredő különlegességeit természetesnek veszi, a másik az elfogadás és segítés helyett a hiányosságaira fókuszál, és a fiú megváltoztatására, saját képére formálására törekszik.”
Megírtam életem első mesekönyvét, melynek főhősét tízéves fiam ihlette. A mesében Meditittimó herceg lesz, aki ebben a világban elég esetlenül mozog, mégis ebben kell élnie. A mesekönyv az elfogadás fontosságának hírdetése mellett egyfajta mesés-csodás útikalauzként is szolgálhat az autizmussal élők világához.
Kárpát-medencei Tehetséggondozó Non-profit Kft, 2017
"Aznap a Kánaánban mindenkinek a vendége voltam."
"Csender Levente novellahősei hosszú, borzadályos utcán botorkálnak. Ide nem hoznak magukkal kacatokat az emberek, épp elég az ormótlan életükkkel végigcsörömpölni rajta. Meg-meg pihennek a Kánaánban vagy a Cinkesben, mi pedig melléjük ülünk, felemlegetjük az elmúlt századot, az orosz hadifogságot, az epoca de aurt, a medvéket, a jelenünket Isztambultól Malajziáig és tovább. Köpésnyire van itt mindenki mindentől - az élhető élettől meg a méltó pusztulástól is. Iszunk, hogy levegőt tudjunk venni a síráshoz vagy a röhögéshez. Közben fejhúst, tokaszalonnát falatozunk.
Fernanda Cugolj protézise összekoccan. Éjfél van. Hölgyeim és Uraim, jó olvasást!"
Az Örök utca hatodik novelláskötetem, amely 2017-ben jelent meg és 2018-ban elnyerte az Magyar Művészeti Akadémia Könyv Nívódíját.
Magyar Napló, 2015
"A fiatal novellaíró elmúlt 12 évben született írásainak legjavát tartalmazza a válogatáskötet – négy új novellával együtt. A történetek az 1980-as évek Romániájától a 2010-es évek Budapestjéig ívelnek, tragikomikus képet rajzolva az elmenőkről és hazájukban helyüket keresőkről, valamint a rendszerváltás veszteseiről egyaránt."
Magyar Napló, 2013
Magyar Napló, 2010
"A fiatal író új kötete a kelet-európai – ezen belül is a magyarországi és romániai – rendszerváltozás és az azt követő két évtized élményanyagából táplálkozik. Rákérdez az egyén szabadságára is. Mennyire lehet szabad az ember a posztkommunista országokban? Mennyire determinálja az embereket a környezetük? Hogyan élik meg a változásokat? Miképpen próbálnak meg kitörni vagy mondanak le a változtatás esélyéről?"
Magyar Napló, 2006
"Beszélni kell, másképp sohase fogy el a szó."
(P.M.G.)
"Egyetlen hosszú mondat. A faluról városra, az agrárszegénységből a posztindusztriális nyomorba, a paraszti életformából a lumpenbe, a kisebbségből a nagy büdös semmibe való átkerülés mondata. Legnagyobb erénye a tömörség. A Szűnőföldem négy flekken többet mond Csender mikrovilágáról és a nagyvilágról, mint egy négyszázoldalas regény."
(Ferdinandy György)
Magyar Napló, 2003
"Csender Levente első önálló novelláskötetét tartja kezében a kedves Olvasó. A 26 éves író humorral és költészettel átitatott történetei a gyerekkorba kalauzolva rajzolják elénk a 80-as évek Erdélyét, jellegzetes figuráit, akiknek életében a biztonságot, a bőség kosarát legtöbbször egy zsírral teli bödön jelentette. Mindezt pátoszmentesen, nagy mesélőkedvvel tárja föl a fiatal szerző, akinek írásművészetére Tamási Áron szivárványos realizmusa, Bodor Ádám balladisztikussága egyként hatott. A gördülékeny és fordulatos történetek emlékek visszfényével világítják meg a nélkülözésben is tisztának megmaradó emberek tragikomikus, mindennapi kalandjait."
"Éjszaka csordogálásra ébredtem. Azt hittem, esik. Mint másnap kiderült, nem esett. Reggel sikoltás oltotta ki az álmot a szememből. A nagynéném elájult. Kora reggel, mikor még mindenki aludt, beosont a tisztaszobába, hogy a reggeli tojásrántottához friss zsírt hozzon, de amikor belevágta volna a kanál élét a zsírba, meglátta a tetején a sárga levet, és kirúgta a lábát maga alól. Az én István bátyám, aki Brassóban angol vécéhez szokott, később bevallotta, azt álmodta, hogy otthon van, kimegy a fürdőszobába, felnyitja a tetőt, és pisálni kezd.
Reggeli nélkül kellett távoznunk, megbomlott a jó rokoni kapcsolat is, apukáék egymás mellett poroszkáltak az úton, én szomorú nótákat húztam, ők néha fütyültek hozzá."